Chapter 9 Part 2

Sziasztok! 

Ha még nem említettem volna, utááálom a szombati iskolát. Pont a legidiótább tanárokkal volt  órám. De nem baj. Husikáim köszönöm szépen a kommenteket, ellustultam, bocsánat amiért nem írtam vissza rájuk majd bepótlom.:P 

Megkérnék minden kedves olvasómat, hogy iratkozzanak fel vagy írjanak chatbe, hogy tudjam körülbelül hányan is olvassátok.

Most picit szemtelen leszek és kihasználom a 'hatalmamat', ha jön minimum három komi akkor holnap rakom fel a rész, ha nem akkor majd valamikor hétvége fele. 

Remélem tetszeni fog ez a rész, ami Patrival csapat munka volt.<3

Nirvana

Amikor a napfény az arcomba sütött, felnyögve dörzsöltem meg a szememet. Mennyi az idő? Az ébresztőre pillantottam, ami tíz óra harminc kettő percet mutatott. Hogy lehet, hogy máris ennyi az idő? A fejem kába volt, mivel csak pár órát aludhattam. Tegnap egész éjszaka Kendallel beszélgettünk és műsoroztunk. Teljesen belefeledkeztünk abba, hogy elvileg korán kellene kelni.

- Ébresztő! Késésben vagyunk - jött be Carlos és a szájával trombita hangját utánozta mármint csak próbálta mert nem igazán sikerült neki, olyan hang jött ki mintha egy bálna szenvedne. Nem törődve azzal, hogy mit mondott magamra húztam a takarómat. A következő kiáltása oly hangos volt, hogy még az ép hallással rendelkező szomszédság is fültanúja lehetett. Természetesen az elkövetkezendő pár másodpercben többen is átkopogtak, a nyitott ablakon még be is hallatszódótt ahogy szitkozódtak. A srác úgy tett mintha nem is hallaná, folytatta. Éreztem ahogy az ágy folyamatosan rázkódik, és én is fel s le dobódom. Kilestem fél szememmel a takaró alól. Logan ugrált köztem és Kednall között a távolság lehetett olyan 15 centiméter fogalmam sincsen, hogyan fért el. Valamit beszéltek amiből nem értettem semmit, majd ugyan úgy folytatták. Ingerülten mentem a fürdőszobába. Megmosakodtam. Az éjszaka folyamán többször is eljátszadoztam azzal a gondolattal, hogy mi lenne ha én és Kendall... De gyorsan kivertem a fejemből mert apa szavai csengtek a fülemben. Nem lehet semmi közöm a fiúhoz, hát igen ez immár késő. Jamesről jut eszembe ma még nem is láttam, talán már elment a fotózás helyszínére.

Candy ruhája

Mikor végeztem visszamentem a szobába ahol már csak Kendall ügyködött valamit. Barna ékszeres dobozt tartott a kezében. Lassan megfontoltan kinyitotta, egy ezüst karláncot pihentetett benne. Óvatosan kivette, majd a dobozt felelőtlenül az ágyra dobta, fejre állva maradt ott. Magára erőszakolta majd rám nézett. Értetlenül kémleltem az arcát, lassan elért a tudatomig, hogy kicsit lejjebb kellett volna keresgélem. A csuklóját tartotta felém és mutató ujjával oda mutatott azért, hogy most biztosan azt nézzem amit Ő akar mutatni. Még mindig értetlenül álltam ott, nem tudtam mit kell nézni. Felsóhajtott és egyenesen az orrom elé tartotta kezét. Az ezüst láncot kellett volna néznem melyre gravíroztatva volt: "Made for Woman". Jól nézet ki összességében, de amikor tekintetemet a fiúra kaptam kaján mosoly jelent meg az arcán, talán egy picit szánalom látszódhatott az arcomon. Kitessékeltem a szobából és én is felkaptam néhány göncöt, mely elviselhető. 
A fiúk türelmetlenül ácsorogtak, majd gyors léptekkel a kijárat felé vettük az irányt. Elméletben tíz perces késében voltunk. Idegesen trappoltam végig az épületen féltem, hogy megint találkozunk Calebbel. Azért szakítottunk, mert elköltöztek, de nem gondoltam volna, hogy a családjának ennyi pénze van. Most annyira butaságnak tűnik, hogy apa lefizette hisz volt pénzük.
A parkolóba érve Logan kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. James nem jött velünk már korán elment a helyszínre azt mondták a többiek. Nem lesz ez így jó, muszáj lesz beszélnem vele még egyszer.

* Helyszínen*

Kendall a hátán cipelt mert Ő látta rajta, hogy elfáradtam címszó miatt.
- Ha nehéz vagyok tegyél le - mosolyogtam és átkaroltam a nyakát. Megrázta a fejét. Logan és Carlos mentek elől. Benyitottak a házba ahol már nagyban kattogtak a képek. Belépve a hangulat paff volt. Azt hittem, hogy ilyenkor mindig nevetgélnek, beszélgetnek, szól a zenéjük de nem.
- Mosolyt - harsogta a pasas kinek a kezében volt a kamera. Minden bizonnyal Ő a fotós.
- Sziasztok! Bocsánat a késésért, de valakik nem akartak felkelni - nézet szúrós szemekkel ránk Logan.
Mindenki köszöntött mindenkit.
- Emberek Ő itt Canz - mondta Kendall és lerakott. Hátba vágtam, de nem olyan erősen mint amennyire szerettem volna.
- Candy vagyok - vigyorogtam. Mindenki aranyosnak tűnt.
- Szia! Ki vagy? - sietett mellém Katelyn megsimogatta a vállamat és idegesítően nézett Kendallre.

- Candy az előbb mondtuk - töröltem le a vállamat. Logan halkan nevetgélni kezdett.
- Te inkább fogd be! - mordultam rá hirtelen Loganre, akit annyira megijesztettem, hogy ugrott helyben egy hatalmasat. Most viszont én röhögtem rajta, utána pedig visszafordultam ehhez a Katelyn csajhoz és egy erőltetett vigyort húztam magamra és bemutatkoztam újból. 
- Én vagyok az a lány, akit biztosan utálni fogsz mert Kendall barátja vagyok! - nyújtottam felé a jobb kezem. Felvonta az egyik szemöldökét és kérdő tekintettel bámult engem, vagyis minket.
 - Nem kell flegmázni, nem áll jól! - szólt le a csaj. Én egy magabiztos vigyorral közöltem vele, hogy ne is erőltesse magát, nem tud beégetni senki előtt sem. Hátat fordított nekem és odament a fényképészhez, én Kendall-re néztem és kicsit oktattam amiért egy ilyen bunkó lánnyal képes volt összejönni. De nem vagyok az anyja, nem akarok beleszólni az életébe. Az idő múlásával a hangulat egyre feszültebb lett, Kendall úgy viselkedett mint egy ketyegő bomba mely nemsokára robbanni fog. 
- Gyere ide! - hívott Kednall. Megráztam a fejemet. 
Hátulról valaki megbökte az oldalamat amire felugrottam. 
- Logan nem kérek puszit - toltam el.   
- Nem érdemes kihagyni ezt a lehetőséget - mosolygott. 
- Kösz nem - pöcköltem meg a száját. 
- De most miért nem? Én elutasíthatatlan vagyok! - közölte fennhéjázva. 
- Az egyszer biztos kis őrültkém! - kuncogtam rajta. - Na de most komolyan gyere már ide.
- Nem - sikítottam és elkezdtem futni. Végig rohantunk az egész házon, ledöntve néhány vázát. James állt előttem, hogy majd Ő elkap, de átmásztam a lábai között. Hátrafordítottam a fejemet és már ketten rohantak utánam. 
- Elég! - kiáltotta el magát a fotós. Kuncogva megálltam. Carlos felemelt.
- Tegyél le! - próbáltam kimászni kezei közül, nem sok sikerrel. Logan és James megpuszilták az arcomat.
- A szátok megerőszakolta az arcomat - durcáztam, mikor lerakott. A 'főnök' eligazított, hogy maradjak nyugton vagy ki kell állnom az udvarra.
Az egész fotózáson bele voltam ragadva a telefonomba és vonzott a Facebook összes hülye embere. Mikor a góré közölte, hogy végeztek belecsúsztattam a mobilom a zsebembe és hálát adtam az úrnak, hogy végre többet nem kell ácsorognom egyedül. Kikászálódtak a fehér háttér mögül, Katelyn valamit nagyon magyarázott. 
- Akkor ma este 7-kor nálam, megfelel? - hallottam meg az utolsó mondatokat. 
- Aha, majd ott talizunk. - vágták rá a többiek és elköszöntek tőle.
- Mi volt ez az egész? - kérdeztem riadt tekintettel Kendall-re nézve. 
- Csak elhívott minket este magukhoz, jöhetsz te is, nyugi! - ölelte át a vállam. Egy cseppet sem volt ínyemre a dolog, de üsse kavics, legalább szúrja a szemét az ottlétem.  Elindultunk haza.
Hosszas készülődés után Kendall rontott be a szobámba mint egy őrült.
- Mi a francot akarsz? Nem tudsz kopogni vagy csak ennyire perverz vagy? - támadtam rá.
- Sajnálom, de annyit tökölődsz, hogy el fogunk késni innen is!
- Jó megyek, fog már be - kaptam fel a táskámat. - Indulhatunk! -csuktam be magam mögött az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn. Kendall utánam jött, hogy nehogy sunyin visszasettenkedjek a szobámba.
- Miss puccparádé is meg jelent kegyes színünk alatt! - ordított le Kendall a lépcső tetejéről én meg annyira megijedtem, hogy megbotlottam és ha nem kapja el a karom, biztosan hasra esek. Egy pillanatra a szemébe néztem, láttam a gyönyörű zöld szempárt amint engem vizslat és nem tudtam més felé tekinteni. Egy idő után kezdett kellemetlenné válni a helyzet. 
- Öhm..kéne menni.. - törtem meg a csendet. 
- Mi? Ja, igen. Menjünk mert így soha nem érünk oda! - terelte a szót, de utána még egyszer utoljára visszamosolygott rám. 
A hangpróbát lezavarták egy óra alatt. Majd jött a koncert, a nézőtér megtelt sikítozó rajongókkal. Színpad mögött vártam Őket. Nagyon jó volt, sokkal jobb mint az első koncert amin voltam. Izzadtan jöttek le a színpadról. 
- Fúj! - néztem rájuk nevetve. 
- Valaki ölelésért kiállt! - harsogta Carlos.
- Valamit félre hallottál - hátráltam. 
- Csoportos ölelés! - kiáltotta el magát James. Közre fogtak, annyira undorító jelenet volt. De élvezném az ölelést, ha nem lennének izadtak. Bementek az öltözőbe, én meg kint vártam.
Miután sikeresen rám izzadták magukat ezek az ökrök, rám száradt az egész, de szerencsére mindig van nálam egy kis parfüm. Pár spriccet magamra fújtam, de sajnos nem figyeltem és a hátam mögött érkező Carlos-t nem vettem észre. 
- Jézusom! - ordított fel. - Belefújtad a szemembe ezt a szart! 
- Sajnálom Los, jól vagy? - érdeklődtem.
- Jó, minden happy és boldog mindenki, na kopcsi van! - kergetett minket James kifelé az ajtón. Logan jött utoljára aki mindig különcködik. 
- Mi ez az álbajusz Csenderstráson? - röhögtem ki őt erre ölbe tett kézzel oldalra fordította a fejét, jelezve, hogy Ő most megsértődött. 
- Hagyjad Logan-t, túlzásba viszi az álruha kérdését - intett Kendall mi pedig már a kocsiban is termettünk újra.
- Nem is! - motyogta mint egy kisfiú. Letéptem a mű bajuszát mire felordított. 
- Gyerekek viselkedjetek! - szólt ránk James. 
- Igen is apa! - nevettem. 
- Most kitépted az összes igazi szőrszálamat is! 
- Fogd fel úgy mintha Canz legyantázta volna - szinte fetrengett az autóban Carlos a nevetéstől. Elmosolyodtam. Megérkeztünk a helyszínre ahol már nagyban folyt a buli. Izgatott lettem ahogy a zene dörömbölése átjárta a testemet, amint kiszálltam a kocsiból. 
- Kérlek vigyázz rám, hogy ne történjen megint olyan baleset - súgtam oda Kendallnek. Egy biztató mosolyt eresztett és bólintott.
- Amíg látsz engem addig nem eshet semmi bajod! - suttogta és egy enyhe puszit nyomott a homlokomra. Iszonyatosan elpirultam, de próbáltam leplezni a dolgot. Mosolyra húzódott a szám és nem tudtam lekaparni magamról. Bementünk, Kendall ment elől én meg szorosan utána. 
- Szia! - szinte futott oda Katelyn. Kiléptem a srác mögül és ráfagyott a mosoly. Már ezért megérte eljönni.
- Helló! - raktam fel a legidegesítőbb mosolyomat.
- Nem áll jól ez a ruha! - hajolt közelebb és bele kiabálta a fülembe így mindenki jól halhatta. 
- Szerintem pont tökéletes - mosolygott rám Kendall. A térdeim megremegtek. 
- Köszönöm Kendall!-pislogtam rá nagyokat és adtam egy puszit az arcara. Megvonta a vállát és már be is mentünk a nagyterembe ahol már javában táncolt mindenki. 
-Jézus mennyi ember! - kialtottam Logannek aki mar nagyban lökte a csajozós dumáját a bárpultnál ülő lányoknak. 
Ahj, Henderson, te sem öregszel ki ebből!- mondtam magamban és ingattam a fejemet. 
-Akkor most? - jött mellem Los. 
- Igen, hozhatsz nekem inni - löktem oldalba őt és már el is indult a mixerhez egy kis frissítőért. James eltűnt a látókörömből talán nem szeretném tudni, hogy éppen mit csinál. 
- Táncolunk? - kérdezte Kendall. Megráztam a fejemet. 
- Ne kéresd magadat - mosolygott és behúzott a táncparkettre. 
- De nem tudok... - suttogtam. Közelebb húzott magához, nem törődve azzal, hogy a többiek tombolnak a zenére mi lassúztunk.
- Ne gondolj semmire, csak engedd el magad! - suttogta a fülembe. 
- Rendben, nem mintha sok dologra tudnék gondolni - vettem poénosra a figurát. 
- Ne viccelj, te egy nagyon okos, kedves és gyönyörű lány vagy. 
- Köszönöm szépen! 
- Még nem fejeztem be! - vette át újra a szót. Bólintottam egyet, ezzel tudtára adva, hogy hallgatom. De ezt nem igazán hallani kellett volna...